Rosszul aludtam és rosszul is keltem. Vonyítva fájdalmaim közepette főleg azért,mert nem értem mi történik velem. EZ a depresszió legmélyebb formája? Ki kell bírnom. És neked is.

Miután megincsak sírással töltöttem a délelőttöt megrázva magam nyakamba vettem a várost és egész délután kóboroltam az utcákon és kikapcsoltam az agyam. Estefelé találkoztam egy barátnőmmel, kocsmáztunk a magunk csendjében s mire észbekaptam volna egy baráti társaság közepette találtam magam. Jól éreztem magam. Úgy igazán jól. Mire hazajöttem, az élet egyszerűnek és szépnek tűnt. De elaludtam és felébredtem. És tombol az üresség. És egyre fáradtabb vagyok. A bizonytalanság, a kétely a félelem felemészt. De dönthetek másképp: megfigyelek. Visszatalálok magamhoz és meghallom a hangom, hogy menjek vagy maradjak. Türelmesen várok a sugallatra s addig fohászkodom minden nap minden percében.

HIT Hiszem, hogy mindenkinek rendeltetése van e Földön és semmi sem történik véletlenül. A sorsunkat viszont mi irányítjuk. Hiszem, hogy sohasem vagyunk egyedül és folyamatosan kapjuk a segítséget. Hiszem, hogy a hitem megrendíthetetlen.Ámen

Megosztás a facebookon