Felkeltem. Megint. Mér nem annyira zavaros minden, de mégis. A mai nap csak az enyém. Nincs munka, nincs kötelezettség csak én vagy vagyok és a napsütéses október.

Könnyű utólag okoskodni, mikor már túl vagyunk a nehezén. Eddig én is ezt csináltam. Ezért döntöttem úgy, hogy most levezetem az egész folyamatot. Hogyan álljunk fel akkor, amikor már sem erőnk, sem akaratunk és hogyan térjünk vissza a boldogságos életbe, nyugodtan, kiegyensúlyozottan. Utólag már minden könnyű. Hiába mondja valaki, hogy majd elmúlik azt a mérhetetlen fájdalmat abban a pillanatban csak te érzed,senki más. Akkor, abban a pillanatban megszakad a szív és elveszik minden. Hirtelen az egész világ megszűnik létezni, minden elveszíti az értelmét. Porba hullunk és a sok fájdalamtól csak egyre gyengébbek és gyengébbek leszünk mígnem úgy érezzük: nincs tovább...

De ez is csak egy újjabb nehézsék, amit le kell küzdenünk. És attól tartok nem az utolsó.

Megosztom veletek én mit teszek azért hogy ez a gyógyulási folyamat gyors és hatékony legyen. Elsősorban elkezdtem enni. Igen, az utóbbi hetekben nem nagyon ettem, +hét alatt 8kiló- az új egyedi rekordom-tehát napról napra szoktatom magam vissza az evés örömére. Eleinte undorral, hányingerrel kényszerítettem magam, ma először éhesen keltem fel. Ez már igenis haladás.Enni kell, mert enni jó!:)

Próbálok pozitív lenni. Itt még azért komoly neezségeim vannak, de csodákra pár nap alatt nem számíthatunk. Ahhoz még túl sajnálom magam. Szégyen nem szégyen: fáj és kész. Apróságokkal kell kezdeni. Ma reggel, ahogy kinyitottam a szemem és láttam ,hogy süt a Nap, elmosolyodtam, majd vettem egy forró zuhanyt és megreggeliztem. Ma ideje a barátnők jelenlétéhez, tehát a délutánról gondoskodtam. Inkább maradnék az ágyban, bezárkózva de gyors előrehaladást igérvén ez kizárt. Mars ki a levegőre!:)

Ami még nagyon fontos: Ne játszuk le a történteket a fejunkben napi 1000x. Meglehetősen ártalmas. Újra és újra átélni, átgondolni, elemezni, hibáztatni mindenkit, de legfőképp magunkat, mert mi lett volna ha másképp döntök, mást mondok, mást teszek... Nehéz magamnak megmagyarázni, hogy volt ami volt lett ami lett és helyzet van.Olyan helyzet van, amiből ki kell mászni.Gyorsan!:)

Hetekig nem volt szükségem semmire. Most sincs nagyon, de tegnap bementem a kedvenc könyvesboltomba és hagytam hogy a számomra épp leghasznosabb könyv kiválasszon engem. Jó volt megajándékozni magam, valamint sok  fontos dolgot megtudtam. A továbbiakban erről is szó lesz. De most,szerezz magadnak örömöt!:)

Megosztás a facebookon