A hétvége munkával telt. Jót is tett. Ma szabadnap. Egyenlőre pihenek, aztán városozok. Számolom vissza a napokat, hogy végre hazamenjek. Hosszú hetek vannak mögöttem.

Reggel kaptam a hírt hogy egy fiatal srác a városomból öngyilkos lett. Elgondolkoztam. Mindannyian harcolunk, de ha valaki annyira belefárad, hogy nem bírja tovább: feladja. Csakhogy ezzel még nincs vége. Kicsit irigylem mindazoknak a bátorságát akik megteszik, de nem tudjuk mi jön azután. Engem ez tart vissza. Még tinédzser koromban közelkerültem a buddhista tanításokhoz így nem volt nehéz rájönni, hogy minden tettnek következménye van. És egy ekkora élet-elleni tettnek igencsak nagy a következménye. Így én erről letettem. Gondolj csak a bele, az a pillanatnyi fájdalom amit ebben a pillanatban érzel időtlen időkig eltart. Iszonyú még belegondolni is. Nagyonn esélyt látok arra, hogy túljutunk a nehezén és jobb idők jönnek. Egyszer fent, egyszer lent. De legalább nem mindig lent. Ahogy mondják: "Sohase volt olyan rossz, hogy attól rosszabb ne legyen"

Nem éri meg. És én várok. Hogy megnyugodjak, megpihenjek és elengedjem a múltat. Mint egy homokvár összedőltem, darabjaimra estem s mielőtt elfújt volna a szél, elbújtam a vihar elől és várom amíg lecsendesedik. Pihenni kell, mert sok erő kell az átalakuláshoz. Éveket töltöötem azzal, hogy kialakítsam magam, fejlődjek, hogy azzá legyek, aki valójában vagyok. A rengeteg könyv, önfejlesztő tréning mintha nem jelentene semmit. Megtörtem és valami örökre megváltozott. De ez most nem fontos. Most az a lényeg,hogy fellélegezzek s a megmaradt darabjaimat összerakjam és komolyabb alapokra helyezzem. Sem porból sem sza*-ból nem akarok várat építeni.

Olyan mint egy újjászületés. Mintha először néznél szét magad körül. Minden új és minden olyan idegen. Olyan érzésem van, mintha most jött volna el az ideje, hogy megújuljak, felemelkedjek, erősebb legyek. Óvatos lépésekkel, de haladva. Kilépni a bizonytalanság talajára, az ismeretlenbe félelmetes de az egyedüli út, mely elvezet önmagunkhoz : csak ott, abban a pillanatban értjük meg ezt az egész folyamatot, s akkor lehullanak a láncok, elmúlik a fájdalom, a félelem és meglátjuk igazi, gyönyorűséges valónkat.

Megéri harcolni!:)

Megosztás a facebookon